Sosem látott jövevények a kertünkben – beszélgetés Kontschán Jenővel, az ATK Növényvédelmi Intézet igazgatójával


A tudomány előtt eddig ismeretlen faj egy apró kelet-magyarországi faluban, autópályák mentén terjedő málnarontó muslicák, aprócska trópusi szigetek a szomszédunkban… mi a csuda folyik itt? Gilicze Bálint az ATK Növényvédelmi Intézet igazgatójával, Kontschán Jenővel beszélget az MTA Podcast új adásában.

Feliratkozás a podcastra: Soundcloud | iTunes | Spotify


Hivatkozások, háttérinformációk

A címlapkép forrása: Flickr/Gilles San Martin – CC-BY-SA

ALICE csodaországban – beszélgetés Barnaföldi Gergely Gábor részecskefizikussal


Feliratkozás a podcastra: Soundcloud | iTunes | Spotify


Barnaföldi Gergely Gáborral még márciusban ültünk le beszélgetni az ELTE lágymányosi kampuszán, épp akkortájt, amikor kiemelték a Nagy Hadronütköztető főként nehézion-ütközésekre specializált ALICE detektorának gigantikus időprojekciós kamráját.

A merész hallgatót annyival biztathatom, hogy a beszélgetés végére ez a mondat már biztosan nem fog idegenül csengeni. Ha pedig egy kicsit odafigyel, minden bizonnyal el tudja majd magyarázni egy kedélyes esti beszélgetésen a barátainak, hogy mik azok a színes vonalak a CERN által kiadott képeken, és gémer haverjait is elkápráztathatja tudásával, hogy mi mindenre használják még a gépükben ketyegő bivalyerős hardvert.

Ugyanakkor az sem titok, hogy nem jutott idő minden ösvény és mellékutca bejárására, a fehér foltok kiszínezésére alkalmasak lehetnek a lenti háttéranyagok.

Hivatkozások, háttérinformációk

„Nem jók a tudományos monokultúrák” – beszélgetés Szathmáry Eörs evolúcióbiológussal


Feliratkozás a podcastra: Soundcloud | iTunes | Spotify


Hivatkozások, háttérinformációk

A címlapkép forrása: NASA, mta.hu

Egy népmesei táj múltja és jövője – beszélgetés Varga Annával fáslegelőkről, pásztorokról és a hagyományos ökológiai tudásról


Feliratkozás a podcastra: Soundcloud | iTunes | Spotify


Hivatkozások, háttérinformációk

Rövid jegyzetek a beszélgetésről

2:00 A fáslegelő definíciója

2:40 Fontos az emberi használat, emberi tevékenység a fáslegelők fenntartására

3:20 Erdősztyepp és szavannák

4:00 A tűz szerepe a szavannák fenntartásában

4:50 Kezdetek madarászként, és innen tért át az ökológiára, biológus népfőiskola Dr. Molnár Zsolt szervezésében

5:40 Megérteni az élőhelytípusok “viselkedését”, családi gazdálkodói gyökerek, fontos a tájban élő, gazdálkodó ember

6:40 Székelyföldi élmények, tankönyvbe illő fáslegelő a Kis-Homoród mentén

7:30 A fáslegelők hazai és nemzetközi szakirodalma közti különbségek

9:00 A fáslegelők előfordulásának gyakorisága, ökológiai jellemzőik

10:00 Felhagyott és fejlődő fáslegelők

10:30 Fáslegelők Erdélyben – itt jobban megőrződtek, Európa-szinten is kiemelt értéket jelentenek

11:30 Erdély és a magyarországi dombvidéki területek múltja, erdélyi tanulmányok, kutatások

12:10 Bakonyi, olaszfalui fáslegelő, saját kutatások, helyi nehézségek a magyarországi erdőtörvénnyel

13:10 Az olaszfalui fáslegelő “újjáélesztése”, a kutatási eredmények gyakorlati alkalmazása

14:30 A fáslegelő haszna, miért érdemes újra ilyen területeket kialakítani, gondozni, külterjes legelőgazdálkodás, a fák sokrétű haszna

15:30 A fák mint a legelő mikrokörnyezetének kiegyenlítői

16:00 Az erdőtörvény megnehezíti a fáslegelők kialakítását és fenntartását, történeti háttér

16:30 A TSZ-ek létrehozása mint a fáslegelők felhagyásának egyik fontos oka; az állattartás, falusi élet rendszerébnek megváltozása

17:40 Az önszerveződő, községi legelőgondozás megszűnése

18:10 Legelőtisztítás, közösség, “tending the wild”

19:00 A TSZ-ek hatása a közösségre, a legelőgondozásra, egy hagyomány leépülése; fáslegelők helyett zárt erdők alakultak ki sokhelyütt

20:20 Újonnan kialakított közösségi állattartási rendszerek napjainkban

21:00 Szabadság, közösség és legelőfenntartás

21:40 Közbirtokossági rendszer Erdélyben

22:10 A fáslegelő fenntartásának költségei, a fenntartási munka magas értéke a múltban

23:20 Résztvevő megfigyelés

23:40 A hagyományos legelőgazdálkodás története (Nyugat)-Európában; fáslegelők az Ibériai-félszigeten

25:40 Intenzív legelőgazdálkodás,a klímaváltozás hatásainak felismerése, fák szerepe a legelőterületeken

26:40 Agrárerdészet mint kiemelt EU-s téma, földalapú agrártámogatások szemléletének változása

28:00 Kutatások hatásai az európai uniós és magyar szakpolitikában; a magyar erdőtörvény változása: bizonyos erdőtípusopkban már lehet legeltetni

29:10 Az erdei legeltetés tiltásának okai

30:20 Legelőelkülönözési törvény a XIX. században; fahiány, erdővédelem a világháborúk után

31:20 Az erdei legeltetés valós hatásának vizsgálata, kutatások, fontos a pásztorok szakértelme a legeltetésből eredő károk elkerülésében

33:40 Az erdei legeltetés hagyományai, a pásztorok kulcsszerepe, miért nem alkalmas itt a villanypásztor

34:50 Az erdei legeltetés haszna; legeltetési szezon bővítése

36:30 Makkoltatás

37:40 A pásztorok máig fennmaradt hagyománya

38:20 Új ismeretek az idegenhonos erdők legeltetéséből

39:00 Hogyan ismerjük fel a felhagyott fáslegelőket?

40:00 Történeti források értelmezése, információgyűjtés ökológusszemmel, források értelmezése mai gazdálkodók segítségével

42:00 Analógia a kísérleti régészettel, az erdei legeltetés jelentősége a történeti források alapján

43:30 Fák botolása, takarmánygyűjtés és ennek ökológiai hatásai

45:00 A terepen eltöltött időről, kedvenc fáslegelőiről

46:30 Személyes kapcsolat pásztorokkal

47:30 “Boldog békeidők”, hogyan élték meg az emberek a hagyományok elsorvadását, pásztorokhoz, legelőkhöz kötődő rítusok

49:00 A “park” ősi képe az emberben

50:00 A pásztorvilág modern kori megerősödéséről

51:00 Pásztor Facebook-csoport, a bennünk élő pásztorkép, Nyugaton “menő” pásztorkodás, pásztorképzés, van kereslet a pásztorokra

53:50 Új gazdálkodók, pásztorok, családi hagyományok nélkül

56:50 Különböző tudasrendszerek találkozása és a természetvédelem

58:00 IPBES-projekt

58:40 Ökoszisztéma-szolgáltatások

1:00:20 Nem nyugati típusú tudás, hagyományos ökológiai tudás

1:02:00 A kulturális antropológiában tapasztalhatóhoz hasonló szemléletváltás az ökológiában, távolodás a “kolonialista” felfogástól

1:06:50 Pásztorok, fáslegelők szimbolikus hídszerepben

Érdemes vadabbnak hagyni az erdőinket

„S.O.S. – Bajban van az erdő!” – ezzel a szlogennel kezdődött 2014 végén egy nagyszabású adománygyűjtő akció a katasztrofális ónos eső pusztításának enyhítésére. Több ezer hektárnyi erdő sérült meg egyetlen északa alatt, és az Észak-Börzsöny rengetegeiben mind a mai napig találhatunk kiterjedt, járhatatlan területeket.

Ilyesfajta természeti csapások persze korábban is bekövetkeztek, azonban a klímaváltozás hatására számíthatunk rá, hogy az időjárás egyre szélsőségesebbé válik. A rengeteg csapadékot és nagy szelet hozó viharok mellett egyre hosszabb száraz időszakok következnek, az enyhe telek pedig nagyobb esélyt adnak a kártevőknek a túlélésre, és a melegedő klíma olyan jövevények túlélését is lehetővé teheti, amelyek eddig szinte teljesen ismeretlenek voltak nálunk.

Az efféle katasztrófák azonban, ha mégoly barátságtalanul is, de fontos visszajelzéseket adnak erdőink gyengéiről. Ezek jobb ismeretében elképzelhető, hogy egyes, eddig bevált erdőgazdálkodási módok átgondolásra szorulnak, és néhány évtized múlva egészen más kép él majd bennünk az erdőről.


Névjegy

Fotó: mta.hu/Gilicze Bálint

Ódor Péter, az MTA Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa arra a kérdésre szeretne választ kapni, hogy milyen összefüggés van az erdők sokfélesége (biodiverzitása) és a faállomány között, hogyan hat az erdei élővilágra az erdőgazdálkodás. Az erdő olyan jellemzőit, struktúráit, funkcióit kutatja, melyek révén ez a sokféleség megőrizhető.

Első kutatásainak középpontjában a mohák álltak, melyek szerény megjelenésük ellenére fontos jelzői egy erdő ökológiai állapotának. Sokat foglalkozott a korhadó faanyag szerepével is.

Az Őrség erdőiben megfigyeléses vizsgálatokkal kutatta, hogy a faállomány egyes jellemzőire mennyire érzékenyek az erdei élőlények csoportjai, mi határozza meg sokféleségüket, fajösszetételüket. Jelenleg a Pilisben folyó erdőökológiai kísérletében arra keres választ, hogyan változtatják meg a különféle erdőhasználati módok a termőhelyet (mikroklímát, talajviszonyokat), a regenerációt és a biodiverzitást.


Nagyipari erdőgazdálkodás

Ha bárhol Európában körbenézünk egy erdőben, szinte biztosak lehetünk benne, hogy amit látunk, az javarészt emberi tervezés eredménye. Az ipari forradalom nem túl sok teret hagyott a természet vad burjánzásának – az erdészet egy-két aprócska foltot kivéve kezébe vette az irányítást.

Magyarország sem kivétel ez alól, jóllehet nálunk a valóban „iparszerű” erdőgazdálkodás akkor indult be, amikor a trianoni békeszerződés nyomán az ország elvesztette hatalmas kárpáti erdőségeit, és nagyobb részben saját erőforrásokból kellett megoldania a fautánpótlást. Alig telt el húsz év – vagyis az erdők életében egy röpke pillanat –, és jött a második világháború. A hosszú távú terveket hamar felülírta a hadihelyzet, és néhány év alatt hatalmas famennyiségek tűntek el a hadiüzemek és a cserépkályhák gyomrában.

Az 1950-es és 60-as években ezt a szedett-vedett képet próbálták kijavítani az erdészetek hatalmas kiterjedésű telepítésekkel, melyeknél a gazdaságosságon kívül nem sok szempontot vettek figyelembe. Ilyen, egykorú, egyetlen fafajból álló erdők fáit láthattuk másfél éve dominószerűen ledőlni a jég súlya alatt a Börzsönyben.

Kell egy jó csapat?

Egyszerre, nagy területen ugyanazt a fafajt telepíteni egyáltalán nem elvetendő gondolat, ha az ember a gazdaságosságot nézi. A sűrűn ültetett kis facsemeték lombját folyamatosan éri a fény, és egymással versengve törnek az ég felé. A gyors növekedés, az egyenes törzs és az egykorú, egynemű faállomány mind-mind olyan hívószavak, amelyek lényegében a magas haszonnal egyenértékűek. Könnyen és viszonylag kevesebb odafigyeléssel kitermelhető a fa, jól tervezhetőek a munkálatok, egyenletes a minőség.

Ennek az erdőgazdálkodásnak a szélsőséges formája a faültetvény, amely nem túl sokban tér el egy búzamezőtől – egyetlen fafaj egyedei sorakoznak egymás mellett lehetőleg minél nagyobb sűrűségben, és várják, hogy pár éven belül papíripari alapanyag vagy éppen megújuló energia váljon belőlük.

A gyors növekedésnek, az egykorúságnak és a szegényes fajösszetételnek azonban komoly hátrányai is vannak, melyek a mérleg másik serpenyőjében erdészeti károkként jelennek meg. A gyorsan növekedő, egykorú fácskák a fényért, így lényegében az életükért küzdenek, és ebben a versenyben másodlagos fontosságú, hogy mennyire erősödik meg a gyökérzetük. A homogén erdőkben nagyobb pusztítást tud végezni egy hirtelen felszaporodó kártevő, mely akadálytalanul terjedhet szomszédról szomszédra. Ha pedig egy területen komoly károk keletkeznek, nincs ott más túlélő fafaj, hogy legalább valamennyi megmaradjon az erdőborításból.

Ahogy Ódor Péter fogalmaz, „egy focicsapatot is érdemes úgy felépíteni, hogy legyen benne védő és csatár is – ha a közösséget alkotó egyedek különbözőek, mindegyik máshoz tud alkalmazkodni, ami az egész közösségnek nagyobb rugalmasságot ad”.

Gyapjaspillék petecsomóikkal egy tölgyfa törzsén
Fotó: mta.hu/Gilicze Bálint

Sivár piac unalmas standokkal

Míg az erdészek legfőképpen ezeket a közvetlen hátrányokat kénytelenek összevetni a gazdasági előnyökkel, az ökológusoknak más miatt szalad fel a szemöldökük. Az efféle erdők ugyanis meglehetősen sivárak, összevetve azokkal a természetes erdőkkel, melyek adott helyen háborítatlanul kialakultak volna. Ezekben a nyugodtan akár egyhangúnak is nevezhető gazdasági erdőkben ugyanis kevesebb faj él együtt, egész egyszerűen azért, mert nincsenek jelen a természetes erdőkre jellemző változatos életkörülmények és mikroélőhelyek.

Nincsenek idős fák, nagy odúkkal, melyek búvó- és fészkelőhelyet adhatnának, nincsenek kidőlt fatörzsek, amelyek különféle élőlényeknek (pl. gombáknak, rovaroknak, moháknak) jelentenek élőhelyet, nincs elég hullott faág a korhadékot hasznosító élőlények számára. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a legtöbb élőlénynek több ilyen feltételre is szüksége van: egyszerre legyen alkalmas fészkelőhelynek, táplálékforrásnak, búvóhelynek stb.

Amikor egy ökológus belép egy ilyen erdőbe, úgy érezheti magát, mint egy olyan piacon, ahol csak krumplit és görögdinnyét árulnak. De akkor milyen egy igazi, pezsgő, változatos piac az erdők világában?

Nos, ilyet nem sokat találunk már Európában, azonban az a néhány folt, ami megmaradt, igen fontos tanulságokkal szolgál. Ha jobban belegondolunk, a természetes erdők nem egyszerűen egy lehetséges választ adnak a környezet kihívásaira, hanem egy évszázadok alatt csiszolgatott, működő megoldást. Egy természetes erdő biztosan találkozott kisebb-nagyobb, a környezetére jellemző bolygatással, kártevőkkel, időjárási szélsőségekkel – és most mégis itt van.

Az ilyen erdők vizsgálata tehát nem egyszerűen biológiai tudásunkat növeli, de segíthet az erdészetnek is, hogy megtalálja a megfelelő válaszokat a maga környezeti problémáira.

Ráadásul olykor egészen apró lökések is sokat lendíthetnek az ügyön. Van, hogy pusztán megszokásból takarítják ki az erdő aljáról a holtfát – rendnek kell lennie –, ezzel teljesen feleslegesen felszámolva rengeteg fontos élőhelyet. Elegyes állományok helyett egy fafajból álló állományok felújítása sok esetben csak megszokásból hozott döntés. Emellett megfontolandó az is, hogy a folyamatos erdőborítást biztosító gazdálkodás (szálaló és átalakító üzemmódok) folyamatosan biztosít állományléptékben faanyagot és kisebb ráfordítással folytatható, hiszen természetes folyamatokra – például a lékek spontán beerdősülésére – épít.

Erdőökológiai kísérlet a Pilisben

Ódor Péter és munkatársai arra voltak kíváncsiak, hogy miként reagál egy erdő a különféle művelési módokra, méghozzá nem megfigyeléses módszerrel, hanem a lehetőségekhez képest szabályozott kísérleti körülmények között. A kérdés feltevése a puszta tudományos érdeklődés mellett azért is meglehetősen időszerű, mert az erdő épp az ilyen beavatkozásokat követő időben válik különösen érzékennyé a klímaváltozás hatásaira (lásd a cikk törzsszövegét). Vagyis, lehet, hogy egy olyan erdő, amelyet nem háborgatnak, nagyjában-egészében változatlanul elviseli a körülmények változását évtizedeken át – nem száradnak ki hirtelen életerős, középkorú fák, nem tűnnek el fajok az életközösségből. Azonban azokon a területeken, ahol művelik, lehet, hogy már nem úgy újul fel, mint tette azt ötven vagy száz éve.

Az MTA Ökológiai Kutatóközpont kutatói hosszú keresgélés után egy Pilisszentkereszt melletti gyertyános-tölgyest találtak alkalmasnak a vizsgálatra, ahol a kísérletet a Pilisi Parkerdő Zrt. munkatársaival közösen alakították ki. Ez eléggé homogén volt ahhoz, hogy hat, hasonló méretű és fekvésű területet jelöljenek ki rajta a vizsgálatok céljára.

Ezzel egyrészről valamelyest bebiztosították magukat, hogy ha közbejön egy nem várt természeti katasztrófa, még mindig maradjon elég vizsgálati terület. Ami azonban még fontosabb: így lényegében ugyanazt a kísérletet ismétlik meg hatszor. Ha az eredmények mindegyik vizsgált területen hasonlóan mutatkoznak, akkor jó eséllyel valamilyen általános törvényszerűségre bukkantak, ha pedig nem, akkor kezdődhet a nyomozás, hogy milyen eltérés lehet a vizsgált területek között.

A hat terület mindegyikén létrehozták a következő típusú területeket: érintetlen kontroll, bontóvágás, lékvágás, tarvágás (benne hagyásfacsoporttal). Az egyes területeken folyamatosan műszerekkel mérik a mikroklíma, a talajviszonyok, az aljnövényzet és egyes állatcsoportok (futóbogarak, pókok, televényférgek) változásait. A természetes folyamatokat elkerített és kerítés nélküli mintanégyzetekben vizsgálják, így meg tudják figyelni azt is, mennyiben befolyásolja a folyamatokat a vadak jelenléte. A hosszú távú vizsgálatok mellett ez a kísérleti elrendezés egyfajta szabványos kutatási platformként is működik, melyen rövid, pár éves projekteket is el lehet indítani, amennyiben nem zavarják a fő kísérletet.

Boldogok a szegények…

„Fontos, hogy a természetvédelem ne megőrzendő szigetekben, foltokban, hanem táji léptékben gondolkodjon” – mondja Ódor Péter, aki szerint a gazdálkodás alatt álló területek ideális esetben átjárókkal összekötött élőhelyek mozaikjaként működhetnek. Egy ilyen nagy, összefüggő rendszer képes elviselni egy-egy durvább erdészeti beavatkozást vagy természeti csapást, hiszen az egyik foltból kiszoruló élőlények egy másikban meghúzhatják magukat, és később visszahódíthatják a területet.

Magyarország szerencsére e tekintetben nem áll rosszul Nyugat-Európához képest, nálunk a gazdasági fejlettség nem tette lehetővé az erdők olyan szintű, évszázadokon át tartó kizsigerelését, mint tőlünk nyugatabbra, így sok olyan terület van, amely az érintetlen erdőrezervátum és a faültetvény között húzódó skála közepe felé helyezkedik el.

Figyelmeztetésül szolgálhatnak azok a nyugat-európai példák, ahol egy kiirtott erdő helyén szántóföldet létesítettek, majd a huszadik században újra erdőt telepítettek. Ezekben az erdőkben, bármennyire is hasonlíthatnak természetes társaikra, nyomait sem találjuk annak a tavaszi virágszőnyegnek, melyet most láthatunk, ha mondjuk a Normafánál kirándulunk. Ezek a hagymás, gumós növények ugyanis igen lassan terjednek, és ha valahonnan az utolsó szálig kiirtották őket (például intenzív szántóföldi műveléssel), csak igen-igen lassan térnek vissza – már ha van egyáltalán honnan.

E tavaszi virágok eltűnése azonban csak egy látványos tünet, mely különösen szélsőséges esetekben mutatkozik meg. Sokkal mélyebb problémák is vannak. Ódor Péter kutatótársával európai léptékben vizsgálta az erdők talajszintjének lakóit, és azt találták, hogy sokhelyütt hiába adott minden bizonyos specialista mohák, gombák megjelenéséhez, mégis hiányoznak az életközösségből – míg hasonló erdőkben – például az Északi-középhegységben – jelen vannak. A vizsgálatok nagy tanulsága, hogy a folyamatos erdőborítottság és a holtfa állandó jelenléte alapvető feltétele annak, hogy az erdei élővilág ne kezdjen elszegényedni.

Új idők szelei

A rendszerváltás után több erdészet is felismerte, hogy a kirándulók nem szívesen nézik az iparszerű erdészet nyomait, vagyis az óriási, csupasz vágásterületeket, így talán nem is véletlen, hogy épp a Budapesthez legközelebb fekvő területeken gazdálkodó két erdészet, a Pilisi Parkerdő Zrt. és Ipolyerdő Zrt. mutat jó példát abból, hogyan lehet elindulni egy természetközelibb erdészet felé. A helyzet iróniája, hogy a 2014. év végi jégtörés feltehetően további lökést adott ebbe az irányba, hiszen a sérült erdőrészekben annyi holtfa került a földre, hogy ha akarnák, se tudnák „megtisztítani” az erdő alját.

Az ökológus azonban azoknak az erdőgazdálkodóknak is tartogat néhány tanácsot, akik birtokain ritka vendég a vidám turistacsoport. A kirándulóktól eltérően ugyanis a klímaváltozás hatásai biztosan nem kerülik el őket, és számíthatnak rá, hogy egyre szélsőségesebb időjárással kell szembenézniük. A hatalmas vágásterületeken pedig az erdőben megszokottól igencsak eltérő mikroklíma uralkodik. Az extrém hőingadozás és az óriási esőket követő hosszú száraz időszakok itt könnyen átbillenthetik a kis fácskákat a tűréshatárukon, miközben egy kisebb lékben – vagyis néhány fa kivágásával létrejött nyílt területen – a kedvezőbb mikroklímában túlélnének.

A kisebb bolygatással járó erdőgazdálkodás és az elegyes erdők kialakítása hosszú távon is segíthet, hiszen a környezeti feltételek lassú változását követni lehet a fajösszetétellel – ez nem okoz akkora gazdasági megrázkódtatást, mintha kényszerből, hirtelen kellene áttérni egy másik fafajra. Emellett érdemes elegendő mennyiségű holtfát is az erdőben hagyni, amely, amellett, hogy segít az erdei életközösség sokféleségének növelésében, valamelyest védi is a facsemetéket a vadakkal szemben.

Elképzelhető hát, hogy a klímaváltozás hatására „természetesebbé” válnak erdőink, azonban, véli Ódor Péter, ezeknek is elkél majd egy kis reklám. „A legtöbbünk oszlopos fákból álló, templomszerű, idős gazdasági erdőkön szocializálódott” – mondja. A természetes erdők látványához nem tudott hozzászokni még a legodaadóbb turista sem, és el kell fogadtatni a társadalommal, hogy ezekben az erdőkben nincs „rend”. A feltételek javulásával pedig visszatérhetnek és megtelepedhetnek olyan nagyragadozók, mint a farkas és a medve. Mindezek nyomán az erdő más lesz, titokzatosabb és talán egy kicsit idegenebb, de mindenképpen jobban érzi majd magát.


Az agy matematikája – beszélgetés Orbán Gergővel


Feliratkozás a podcastra: Soundcloud | iTunes | Spotify


Hivatkozások, háttérinformációk

Rövid jegyzetek a beszélgetésről

1:30 A mesterséges intelligencia, a mélytanuló rendszerek leginkább kategorizációs feladatokban jók (érdekes módon pont ezek a feladatok, amelyekkel leggyakrabban a laborkísérleteket is végzik). 5-10 év alatt e téren elérték az ember szintjét.

3:30 Felismerés: egy speciális esetben tud ennyit a mesterséges intelligencia, ez egy ugródeszka, innen már elkezdhetjük megkérdezni, hogy az itt alkalmazott matematika mennyiben tér el az emberi idegrendszerben működőtől.

4:30 Több számítógépes játékon egyszerre játszva is képes a mesterséges intelligencia emberi teljesítményt nyújtani.

5:00 A mélytanuló rendszerek elég rugalmasak, és nagy adathalmazon tanítják őket – gordiuszi megoldással kezelik a tanulás problémáját – az emberi agy viszont kevés adatból is viszonylag hatékonyan tud tanulni

6:30 Mélytanulás: mesterséges intelligencia vagy statisztikai módszer?

7:20 A minket körülvevő világban gyakran nehéz következtetéseket levonni – ilyenkor segít a statisztika, de nem mindegy, hogy milyen matematikát használ a rendszer e statisztika elkészítéséhez

8:00 Kell egy hipotézis? Épp a mélytanuló rendszerek rugalmassága az, ami megszabadít attól a tehertől, hogy erős hipotéziseket kelljen megfogalmaznunk. Ezért vannak próbálkozások olyan tanuló rendszerek létrehozására is, ahol a hipotézisek terét szűkítik, strukturálják (például: probabilisztikus programozás).

8:00 Kutya- és macskaképek – felügyelet melletti/felügyelet nélküli tanulás.

10:50 Az emberi tanulás felügyelet nélküli típusú. Az efféle mesterséges rendszerek nagy fejlődés előtt állnak, de a jelenlegi nagy és gyorsan felhasználható eredményeket a mélytanuló rendszerek adják a maguk felügyelt tanulási megoldásaival. Épp e különbségek vizsgálatáról szól Orbán Gergőék kutatása az élőlények idegrendszerében. Milyen matematika működik az agyban, az idegrendszerben?

13:00 A mélytanuló rendszerek alapfelépítése – rétegek, majd a legmélyebb rétegen címkék. Kérdés: mi a leképezés a stimulustól a címkékig? Előrecsatolt rendszer vs. ami az agyban zajlik.

15:00 Mit tudunk a látásról az agyban? A látás a leginkább felfedezett terület, a gépi látás, a mesterséges intelligencia eredményei alapján elég jó hipotéziseket tudunk megfogalmazni. A mesterséges intelligencia és az agykutatás erősen tud kölcsönhatni.

16:10 Az elsődleges látókéreg tulajdonságait kezdjük megismerni, a magasabb rétegekről kevesebbet tudunk, de a hierarchikus rendezettség nagyon fontos jellemző.

18:00 A mostani eredményről. A mélytanuló rendszerek nem képesek azt megjeleníteni, hogy a bemenet alapján levont következtetések bizonytalansággal terheltek. Pl. milyen irányban állnak az ablak rúdjai?

19:10 Ha a bizonytalanságot is megjelenítjük a rendszerben, akkor nem igaz, hogy az információ csak előrecsatoltan áramlik.

19:40 Kísérletekkel (ezeket az együttműködő partnerek végezték) igazolták: nem előrecsatolt rendszerekben megjelennek korrelációk az idegsejtek válaszaiban. A neuronok válaszai nem függetlenek egymástól – ez a korreláció. Ezek arra utaló jelzések, hogy a felülről lefelé irányuló jelek bizonyos helyzetekben aktívabbak, máskor kevésbé aktívak.

21:00 Akkor aktívabbak, amikor a mutatott képek strukturáltak (megjelennek bennük magasabbrendű objektumok, mintázatok) – ez arra utal, hogy ilyenkor megjelennek stimulusspecifikus aktivitások a magasabbrendű látókéregben –> stimulusspecifikus visszajelzés. Ha ugyanakkor nincs ilyen struktúra, akkor a megfigyelt korrelációk sem stimulusspecifikusak.

22 :30 A világ struktúrájáról korábban megtanult információ áramlik vissza, és segít a pillanatnyilag mutatott képek értelmezésében és az alacsonyszintű információfeldolgozásban.

23:40 Ezért van az is, hogy az ember pl. mindenben arcot lát. Hasonló, erős előzetes elvárás a képekkel szemben, hogy háromdimenziósak legyenek.

25:10 A konkrét kísérletekről. Frankfurti majomkísérletek Wolf Singer MTA külső tag laborjában. Együttműködés a kísérlettervezésben és az elemzésben – fontos volt, hogy a predikciókat kontrollált kísérletekkel teszteljék.

26:50 Human Frontier Science Program együttműködés – egy hosszabb projekt kezdete, a mostani kísérletek már részei ennek, a megalapozást jelentik, négy kutatócsoport együttműködése a nagy projekt.

28:10 Egerek és majmok közti kísérletpárok összeállítása – keretrendszer épül. Majmok: fejlett látórendszer, ezért ember számára releváns stimulusokkal is lehet dolgozni; egerek: fejletlenebb látórendszer, de fejlettebb, összetettebb mérési módszerek.

31:20 Hogyan befolyásolja a kísérleteket az állat fejében élő modell? A kísérleti rendszerek jellemzői.

33:30 Állati intelligencia. A környezet és cél jelentős befolyással van a viselkedésre, az idegrendszerre és az agybeli világmodellre. Ezért normatív megközelítést követnek, ahol a környezet és a cél van a középpontban.

34:30 A látás, illetve egyéb érzékszervek szerepe, dominanciája egér/ember esetén, ennek agyi reprezentációja, hatása a kísérletekre.

37:00 Több érzékszervi stimulusbombázás vs. a kísérletezés elve, méréstechnikai, adatfeldolgozási akadályok – önvezető autók, az ipari innováció kölcsönhatása az agykutatással.

39:40 Agyi matematika és molekuláris biológiai kutatások kapcsolata, Orbán Gergőék a viselkedés és az ideghálózatok szintjeit kapcsolják össze, más szintek közti kapcsolatok: kutatások a KOKI-ban.

42:30 Lehetséges-e kiborgagyat készíteni? Inkább a perifériák közelében kezdjük megismerni az agy működését.

Első bejegyzés

Sed ut perspiciatis unde omnis iste natus error sit voluptatem accusantium doloremque laudantium, totam rem aperiam, eaque ipsa quae ab illo inventore veritatis et quasi architecto beatae vitae dicta sunt explicabo. Nemo enim ipsam voluptatem quia voluptas sit aspernatur aut odit aut fugit, sed quia consequuntur magni dolores eos qui ratione voluptatem sequi nesciunt. Neque porro quisquam est, qui dolorem ipsum quia dolor sit amet, consectetur, adipisci velit, sed quia non numquam eius modi tempora incidunt ut labore et dolore magnam aliquam quaerat voluptatem. Ut enim ad minima veniam, quis nostrum exercitationem ullam corporis suscipit laboriosam, nisi ut aliquid ex ea commodi consequatur? Quis autem vel eum iure reprehenderit qui in ea voluptate velit esse quam nihil molestiae consequatur, vel illum qui dolorem eum fugiat quo voluptas nulla pariatur?